Puskás Zoltán lezárta az aktív játékvezetői tevékenységét, 31 évet töltött el a pályákon

2025.05.31., első ránézésre, csak egy szokásos, május végi, utolsó nap, de most szimbolikus tartalmat öltött, hiszen a 31 nem csak a hónap utolsó napja volt, most ez a páratlan szám neked valami mást is jelentett. Hogy élted meg az elmúlt 31 évet a pályákon?

A 31-ikei dátumra eső bajnoki forduló mérkőzését azért választottam, mert pont egybeesett az eltöltött évek számával, szerencsés vagyok, hogy így alakult, és ez is emlékezetesebbé, kerekké tehette a búcsút.

 Miként, miért, milyen célokkal kezdted el a játékvezetést?

A kezdés úgy történt, hogy a Naplóban (Hajdú-Bihari) láttam egy hirdetést a játékvezetéssel kapcsolatban, majd jelentkeztem. Akkor még nem láttam semmilyen célt magam előtt, de aztán igyekeztem a lehetőségekhez mérten legtovább eljutni.

 Milyen utat jártál be?

Gyors léptékben eljutottam az NB3-ig mint játékvezető, majd utánpótlás jv. is voltam, és mint asszisztens NB1/B-ben, NB2-ben is jártam, nagyon sok jó élménnyel gazdagodtam.

Van-e olyan mérkőzés, időszak amelyre a legtöbbször, legszívesebben gondolsz vissza?

Az NB3-as  időszakokra mindig szívesen emlékezem, nagyon sok jó mérkőzést vezettem a kollégákkal együtt, nagyon szívesen gondolok vissza minden játékvezető kollégámra, örülök, hogy megismerhettem őket, szerettem ezt a közeget.

 Miért döntöttél a „befejezésről”, mi volt az utolsó mérkőzésed, hogy élted meg?

Hosszú és kimerítő volt az út amit bejártam, eltöltöttem a játékvezetésben, egyben tartalmas és ahogy tudjuk, minden útnak van eleje, vége és ez most eljött. Köszönök neki mindent, amit adott. Az utolsó mérkőzés, amit vezettem a Vármegyei I.osztályú Deac-Balmazújváros mérkőzés volt, nagyon nagy örömmel éltem meg minden pillanatát, hisz a játékvezetés az életem része volt és szerintem az is marad.

Emlékezetes sztori a pályafutásod során?

Még az NB3-as időszakban volt egy Ibrány-Tuzsér mérkőzés, játékvezetőként az első félidőben egy labdaejtéses szituban úgy megkavarodtam, hogy elvesztettem minden időérzékemet, sikerült 58 percig vezetni az első félidőt. Szünetben, mikor az öltözőbe értünk, már jött be az ellenőr is, kérdezte, hogy miért vezettem ilyen sokáig a félidőt? Az órámra néztem és annyit mondtam neki, hogy nálam még csak most járt le a 45. perc. Egymásra néztünk, elmosolyodtunk, pontosan tudtuk, hogy el lett cseszve az egész. De számtalan egyéb, fura helyzet történt a pályafutásom alatt.

Mi az, amit megosztanál vagy üzennél a jelenleg pályájuk elején lévő kollégáknak, vagy azoknak, akikben felmerül a gondolat, hogy elkezdik a játékvezetést?

Azt szeretném üzenni, hogy aki ezt a sportágat szereti, bátran vágjon bele, mert tele van csodálatos élménnyel és emberekkel, úgyhogy hajrá mindenkinek!Elképzeléseid a jövőt illetően?

Nem szeretnék megválni teljesen a játékvezetéstől, ha van rá lehetőség, a háttérben szeretnék maradni majd valamilyen formában, akár ellenőrként, hogy segítsem a fiatalok munkáját abban, ami nekem is nagyon sok kellemes pillanatot szerzett. 
Bármilyen tanács, amit még elhelyeznél egy labdarúgó játékvezetés időkapszulájába?

Végül csak annyit szeretnék mondani, hogy KÖSZÖNÖM !!!!!