Kispályáról nagypályára – Nagy Norbert interjú

Nagy Norbert a kispályás játékvezetést cserélte le a nagypályásra, amely bejött, hiszen elnyerte megyénk „Év játékvezetője” címet. A karrierkjéről beszélgettünk vele.

Hogyan kerültél kapcsolatba a játékvezetéssel?

Mindig is érdekelt a játékvezetés, ezért mikor 2010-ben a Debreceni Városi Kispályás Labdarúgó Szövetség hirdetett egy kispályás játékvezetői labdarúgó tanfolyamot éltem a lehetőséggel és belevágtam, hogy megértsem mit miért ítélnek meg a játékvezetők egyes mérkőzéseken.„Hobbi” focista lévén úgy éreztem, hogy meg szeretném ismerni a „másik oldal” örömeit is ami egy mérkőzés levezetésével jár. 2012-ben pedig abba hagyva a kispályás játékvezetést elvégeztem a nagypályás játékvezetői tanfolyamot is, és azóta is aktívan működöm.

Mi volt az első reakciód, amikor megtudtad, te lettél az „Év Játékvezetője”?

Egy kollégatársam Szabó Ferenc Szilárd hívott fel, hogy elsőként gratuláljon ehhez a címhez.
Azzal fogadott, hogy szerinte most inkább keressek egy széket és „üljek le”. Igaza volt mikor meghallottam tényleg le kellett ülnöm az örömtől és a megdöbbenéstől! Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy ilyen elismerésben is részesülhetek majd. Megtiszteltetés, hogy rám gondoltak a vezetők ebben az évben az idei teljesítményem miatt.

Mit lehet tudni az eddigi játékvezetői pályafutásodról?

2010-ben kezdtem, mint kispályás játékvezető. Majd Szabó Imre „bácsi” sporttársnak is köszönhetően és biztatására kezdtem el a nagypályás játékvezetői tanfolyamot 2012-ben abbahagyva a kispályás játékvezetést, hogy minden figyelmemet és energiámat a nagypályás „működésemre” tudjam fordítani. A ranglétrát végigjárva jelenleg Megyei 1-es kerettag vagyok.

Milyen terveid vannak e téren?

Mint minden kollégámnak szerintem így nekem is az, hogy minden mérkőzésen a tudásomnak megfelelően a lehető legjobbat tudjam magamból kihozni, teljesíteni a kollégatársaimmal együtt. Persze „álmok” szintjén a minél magasabb szinten való működés is a tervek között van. Persze ahhoz még rengeteget kell tanulnom és dolgoznom, hogy építsem és csiszoljam a tudásomat. Az álmok pedig azért vannak, hogy megvalósítsuk.

A jelek szerint, adott a nyugodt, magánéleti háttér is…?!?!

Mindenféleképpen adott a nyugodt és kiegyensúlyozott magánélet. Saját meglátásom szerint csak ezek mellett lehet megfelelően működni és „fejben” ott lenni akármilyen mérkőzésen is vegyen részt az ember. Elképzelhetetlen a biztos háttér nélkül ez a szakma!

Kik segítették a leginkább a fejlődésedet az elmúlt időkben?

Fentebb említett Szabó Imre „bácsi”-n kívül, akitől rengeteget tanultam vezetésben és mentalításban, az elnökség összes tagjának köszönetet mondhatok támogatásuk/tanácsaik/segítőkészségük/belém vetett bizalmuk miatt!
Megemlítve Sápi Csaba elnök urat, Divinyi Béla volt elnökünket, Tatár Imrét, Horváth Róbertet, Berettyán Pétert, Nyilas Csabát mentoromként. Sokat köszönhetek még Puskás Zoltánnak, Kiss Jánosnak, Tőkés Róbertnek és Szabó Ferenc Szilárdnak is.
Őszintén felsorolhatnám az összes kollégámat akikkel eddig működtem, hiszen mindegyiktől tanultam valamilyen kis praktikát/trükköt amitől formálódtam vagy éppen jobb lett a működésem. Volt akik csak azzal is segítettek, hogy megnéztek egy-egy meccset amit vezettem és elmondták véleményüket, hogy éppen mit csinálok rosszul, ami a későbbi működésemben nem fog előrébb vinni. Köszönetet mondhatom a segítőkészségükért az összes Hajdú-Bihari kollégámnak, mivel nélkülük nem teljesíthettem volna ebben az évben így.

Akadémista- jelöltként, oszd meg a Felvételi Nappal kapcsolatos tapasztalataidat!

Az Akadémiai felvételi nap nagyon összetettnek mondható. Először adatott meg pályafutásom során, hogy eljussak erre a megmérettetésen, de csak pozitív tapasztalatokkal térhettem haza.
Reggel egy elméleti teszttel kezdünk a többi jelölttel együtt, majd a csoportot két részre bontották a további teszteléshez. Az egyik csoport a játékvezető jelöltekből állt a másik pedig az asszisztensekből. Nekünk mint játékvezetők videós tesztelés volt, az asszisztens kollégáknak pedig les teszt. A délelőtti programunkat mondhatni ez tette ki. Délután pedig a fizikai megmérettetésből állt, amin egy 40m-es sprintelésből és egy 150-50m-es intervallum futásból tevődött össze. Mind a játékvezetőknek mind az asszisztenseknek egy adott szintidőnek kellett megfelelni. Nem volt egyszerű, de mind a három kollégámnak akikkel Hajdú-Bihart képviseltük sikerült szintidőn belül teljesíteni, szerencsére.

Mit tanácsolnál útravalóként a fiatalabb kollégáidnak?

Bár még én sem érzem magamat olyan öregnek, de amit tanácsolnék az eddigi tapasztalataim alapján, hogy próbáljanak mindig a maximumra törekedni, nem csak a mérkőzésen amire küldték őket, hanem a mérkőzésre való felkészülésben is! Mert amennyi energiát ölsz egy adott „feladatba” ugyanannyit örömöt fogsz visszakapni a munkádból!
Mellette pedig ha véletlenül becsúszik egy rosszabb mérkőzés nem szabad elkenődni, mert csak a hibáinkból tanulni lehet, hiszen ez a legjobb tanulópénz. Ami pedig a legfontosabb, hogy sikereinket is a helyünkön kell kezelni megfelelő alázattal mindamellett, hogy kollégatársaink véleményét/tanácsaikat is meghallgatjuk!

Csak a játékvezetés vagy a foci is jelen van a mindennapjaidban?

Hobbi szinten csak. Kapusként szerepelek egy amatőr kispályás labdarúgó bajnokságban a baráti társaságommal. Így hétről hétre kikapcsolódunk közösen is.