Szerep-Bihartodra meccsről az NB I-be – Horváth Róbert interjú

Horváth Róbert 1998-ban vizsgázott játékvezetőként, 2009 tavasza óta NB I-es játékvezető asszisztens. Vele beszélgettünk arról, hogyan is jutott el ez idő alatt a Szerep – Bihartorda meccstől a közel 150 NB I-es mérkőzésig.

Kinek a hatására kezdtél el vezetni?

Unokatestvérem, Nagy Bálint vitt bele a “jóba”. Ő Békéscsabán tette le a vizsgát, Győri tanár úrnál tanulta a szakmát. Amikor a főiskola után hazajött, akkor a körzeti bajnokságban kezdett vezetni. Amikor ott tanfolyamot indítottak Nyilas Csabáék, az unokatesóm javaslatára indultam el a pályán.

Röviden mesélnél a karrieredről, mérföldkövekről?

Röviden nehéz lesz a mögöttem lévő majd húsz évet összefoglalni, de megpróbálom.1998-ban tettem le a vizsgát, s azon a tavaszon már a püspökladányi körzetben lengettem mérkőzéseken. A debütáló meccsem a Szerep – Bihartorda találkozó volt. 1999-ben vezethettem első, mai nevén megyei III. osztályú felnőtt meccsemet. A Báránd fogadta a Kismarját, ahol a hatodik percben nyilvánvaló gólhelyzetben szabálytalankodó hazai középhátvédet piros lappal kiállítottam. Nem volt egyszerű meccs utána sem…

2001 tavaszán kerültem át a megyei keretbe. Előbb megyei II., aztán megyei I. osztályban vezethettem. 2001 őszén debütáltam az NB III-ban asszisztensként. Talán itt dőlt el a sorsom. Utánpótlásként előbb Bodnár Andrást és Seres Lászlót segíthettem. Aztán már Berettyán Petivel együtt kerültünk fel 2003 nyarán. Akkor Gulyás Sanyi volt velünk harmadikként.

Az első meccsem az országos keret tagjaként, egy Békéscsaba – FTC NB I junior volt. Sajnos az első időszakom az országos keretben nem volt hosszú. Két év után egy keretszűkítésnél visszasoroltak a megyébe. Hozzáteszem, a keretszűkítés csak az egyik ok volt. Talán túl hamar kerültem az NB II-be. Kevés tapasztalat és rutin állt rendelkezésemre. Nem álltam még készen az NB II-re.

2005-2007 között újra utánpótlás voltam. Ekkor Veizer Rolandnak, Takács Istvánnak és Guta Jánosnak segítettem az oldalvonal mellett. Én azonban nem kerültem ekkor még vissza. 2008 tavasza hozta meg az áttörést. Ekkor az utánpótlás játékvezetőnk nem tudta teljesíteni a fizikai tesztet, én meg így az NB II-be jártam hol Sápi Csabával, hol Guta Janival vagy Veizer Rolanddal.

Mérföldkő volt a 2008 tavaszán rendezett Kecskemét – Vác mérkőzés az NB II-ben. A Kecskemét azon a meccsen lett bajnok telt ház előtt, én meg ott kerültem vissza az országos keretbe.

2009 áprilisában a Diósgyőr – Paks meccsen debütálhattam az élvonalban. Egy évvel később az UEFA Core programjában találtam magam, ami számomra egy gyönyörű emlék. Ezt követően juthattam el külföldre Európa Liga selejtezőbe, vagy éppen egy ciprusi minitornára.

Hány meccsnél jársz az NB I-ben?

Száznegyvenöt mérkőzésen voltam eddig asszisztens, ötvennégyszer tartalék.

Melyik a legkedvesebb élményed a pályán es azon kívül a játékvezetéssel kapcsolatosan?

A pályáról ennyi év távlatából csak egyet kiválasztani nagyon nehéz. Sok-sok kellemes élményem van a körzeti bajnokságtól az UEFA meccsekig. Inkább nem választanék, hogy senkit ne bántsak meg. A pályán kívül sem egyszerű csupán egyet megemlíteni. Sok barátot szereztem az évek alatt, s megannyi boldog pillanat fűződik a játékvezetéshez. Edzőtáborok, focimeccsek amiket néztünk, vagy ahol mi is kergettük a labdát. De a legfontosabb talán az, hogy a játékvezetésnek köszönhetem, hogy megismertem a feleségem, s ma már két gyönyörű gyermek édesapja lehetek.

Ki volt a példaképed, ha volt?

Nem vagyok az a példakép mániás. Inkább mindig magamnak szeretek bizonyítani.

Melyik meccsed volt eddig a leginkabb embert próbáló számodra?

A KF Laci – NK Rudar Velenje Európa Liga selejtező mérkőzés. Nem is szakmailag, hanem időjárás szempontjából volt szó szerint embert próbáló. Verőfényes napsütésben kezdtük, majd eső, a végén már vihar volt és majdnem be is sötétedett. Százhúsz perces kupacsata, amely a végén büntetőkkel dőlt el. De ez csak egy a sok közül.

Heti hány edzéssel készülsz?

Négy-öt edzés, plusz a meccs. Így néz ki egy hetem. Próbálok odafigyelni arra, hogy a lehető legfelkészültebb és legkipihentebb legyek a mérkőzéseim előtt. Így mindig annak figyelembevételével alakítom az edzéseim számát és intenzitását, ahány meccs van a héten. Egy hétközi kupa és hétvégi bajnokit is magában foglaló héten, értelemszerűen kevesebb terhet vállalok, mint egy olyan héten, ahol tartalék szerep vár rám a hétvégén. Félreértés ne essék: az utóbbi is ugyanolyan fontos, mint az előbbiek, de a terhelés szempontjából ilyenkor lehet egy kicsit jobban “megnyomni” a hetet.

Kikkel ápolsz itthon és nemzetközi szinten barátságot?

A minitornákról vagy a kísérésekről van több játékvezető, akikkel e-mailen vagy a közösségi oldalakon kapcsolatban maradtunk a tornák után is. Talán a legismertebb a lengyel Szymon Marciniak, akivel együtt végeztünk az UEFA Core programján. Azt nem mondom, hogy napi kapcsolat van közöttünk, de az mondjuk nagyon jól esett, hogy amikor a Debrecennek ő vezette az egyik selejtező mérkőzését, akkor a repülőtéren széles vigyorral, rég nem látott ismerősként üdvözölt.

Melyik nemzetközi szereplésed a legkedvesebb számodra?

Fábián Mihály segítőjeként, nyolc napot töltöttem el Cipruson. Három, igen jó iramú mérkőzésen lehettem asszisztens. Jól sikerült találkozók voltak, a helyszín pedig egyszerűen csodálatos volt. Nagyon nagy élmény volt.

Mit tanacsolnál a feltörekvő fiataloknak a tapasztalataid alapján?

Kellenek célok, mert azok visznek előre. De reálisan kell látni a dolgokat, bármennyire is fáj néha. Az edzéseket és a felkészülést ne hanyagolják el, mert visszaüt.

Nagy futó hírében állsz, milyen távokon szoktál szerepelni és merre volt a legjobb eredményed eddig?

Annyira azért nem vagyok. A megyei keretben is vannak nálam jóval jobb futók. De tény, hogy szeretek futni, s ha időm engedi, akkor indulok kisebb-nagyobb rendezvényeken. Büszke vagyok rá, hogy ha félelmetesnek egyáltalán nem nevezhető idővel is, de teljesítettem egy-egy maratoni illetve félmaratoni távot. Tíz kilométeren 43:19 perces a legjobb versenyidőm, de például bronzérmet nyertem egy kisebb négy kilométeres versenyen.

Ha választani kellene pörköltött ennél nokedlivel vagy görögsalátát pipicsíkkal?

Nem kell választani, mert teljesen mindegy. Mindenevő vagyok. De tényleg. Csigát is ettem már például.

Végül azoknak akik ezt a cikket úgy olvassák, hogy hezitálnak, végezzék-e el a játékvezetői tanfolyamot, mit mondanál, miért érdemes belevágniuk?

Nehéz szakma, de megéri. Senkinek nincs egyenes útja a csúcsig, így csak az vágjon bele, aki szereti a kihívásokat. Rengeteg buktató, nagyon sok nehézség van az út során. De ma sem csinálnám másképp. Ha ott lennék az elején, újra nekivágnék.