Játékvezetői (S)portré: Gálfi Flórián

Sorozatunkban, időről-időre próbálunk bemutatni egy, a vármegyénkben működő játékvezetőkollégát. Sorozatunk szereplői pályafutásukkal, hozzáállásukkal is példaként szolgának bármely fiatal spori számára. (S)portrénk negyedik részében Vasziliu Tamás beszélget, sztorizgat Gálfi Flóriánnal, akit Hajdú-Bihar vármegye 2023. évi legjobb 35 év alatti játékvezetőjévé választottak.

Riportunk elején gratulálok és természetesen jó egészéget kívánok Nektek, nemrégiben ugyanis bővült a család!

Köszönöm/köszönjük a jó kívánságokat! 2024. március 02-án született meg a kisfiam. Gyönyörű kis gyermek, aki bearanyozza a mindennapjainkat.

A hozzád közel állók jól tudják, édesapukád is labdarúgó játékvezető volt vármegyénkben egy rövid ideig. A kérdés persze korai, de mit szólnál idővel azt mondaná a fiad, ”Apa! Játékvezető leszek!”.

Ezen még nem gondolkoztam. A lényeg persze, hogy boldog és kiegyensúlyozott felnőtté váljon. Persze ha folytatná a családi ”hagyományt”, az ugyanúgy boldoggá tenne, mint bármi egyéb, amibe örömét leli majd. Egyben viszont biztos lehet, mindenben támogatni fogom őt.

2023 végén, immáron második alkalommal választottak meg vármegyénk legjobb 35 év alatti játékvezetőjének. Mit jelent számodra ez az újbóli elismerés.

Játékvezetői pályafutásom elismerése, hogy ilyen fiatalon immáron második alkalommal is nekem ítélték ezt a díjat. Az pedig már csak külön érdekesség, hogy az elismerést, két különböző JB elnök vezetése alatt is meg tudtam kapni.

Sok pályatársadhoz hasonlóan, te is labdarúgóként kezdted. Mesélnél ezekről az évekről?

Nyolc évesen kezdtem futballozni a Debreceni Futball Klubban. A következő állomáshelyem a DVSC utánpótlása volt. Itt  több éven át játszottam, végig járva a különböző korosztályokat. 2012-ben a DEAC csapatához igazoltam. Itt már a felnőtt csapatnál számítottak rám, s többször játszottam az NB3-as csapatban. Életutam része, hogy ezekben az években a Debreceni Egyetemen Sportszervező szakon diplomát szereztem.

Miért váltottál a játékvezetésre 20 évesen?

Fiatalon, két alkalommal is volt bokaszalag szakadásom. A második sérülésemet követően úgy döntöttem, felhagyok a magasabb szintű labdarúgással. Edzősködni sohasem akartam. Végül egy ismerősöm ajánlására jelentkeztem a Hajdú-Bihar Megyei Labdarúgó Szövetség játékvezetői képzésére. Ez 2013 januárjában történt. A tanfolyam elvégzése óta pedig, megszakítás nélkül gyakorlom ezt a szép és kihívásokkal teli hivatást.

Első mérkőzésedre, az első évekre mennyire emlékszel?

Egy U13-as mérkőzés volt (2013. áprilisában) Hajdúsámsonban a debütálásom, melyet egyedül vezettem. Visszatekintve a kezdetekre: A első félévem egyébként is úgy alakult, hogy többször kellett egyedül, asszisztens nélkül utánpótlás mérkőzéseket vezessek. Utólag nézve, mindez jó tanulópénz volt a későbbi évekre. Felnőtt mérkőzésen először, 2013. augusztus 08-án működtem, igaz ekkor még asszisztensként. (Megyei Magyar Kupa selejtező – Mikepércsi FK – Derecskei LSE (0-2)). A kezdeti évekről azt még elmondanám, a labdarúgó múltam szintén segített abban, hogy hamar megfelelő teljesítményt tudjak nyújtani játékvezetőként. A játékolvasásban ez a tapasztalat nagy segítségemre volt.

Aki nem, vagy csak felületesen ismer Téged, annak sokszor úgy tűnik, nagyképű vagy. Nem veszed elég komolyan a rád bízott mérkőzéseket. Magam is jól tudom, hogy ez nem így van! Mégis több esetben ért már ezzel kapcsolatban kritika, akár edzőktől, akár sportvezetőktől is. 

Szinte csak emiatt volt konfliktusom a játékvezetésben. Nagyon fiatalon kezdtem a játékvezetést, s ilyenkor kicsit még kiforratlan persze az ember személyisége. Történtek hibák is sajnos. Viszont a rám bízott mérkőzések mindig fontosak voltak számomra. Sohasem voltam persze egy ”bratyizós” sportember, s ezt érzékelhette több vármegyénkbeli sportszakember is. A játéktéren hozott döntéseim helyessége ugyanakkor az egyetlen, ami igazán fontos a számomra! Visszatekintve persze voltak/vannak a személyiségemre vonatkozó mosolyogtató történetek is. 2023. májusában például, egy általam vezetett HTE – Berettyóújfalu megye első osztályú mérkőzésen, a vendégek edzője csak annyit ordibált nekem a kispadról a játéktérre, egy általa vélt szabálytalanságot követően: ”Kiskirályként mozogsz a pályán!”. Ezen még magam is olyan jót mosolyogtam, hogy fegyelmezni is elfelejtettem a szakembert. – meséli nevetve Flórián.

Ha már szóba hoztad a megye I. osztályt. Hogy emlékszel vissza az ottani debütálásodra?

Az első éveim során volt jó pár megye III. és II. osztályú levezett mérkőzésem. Két év működést követően, bekerültem a Talent programba is. Majd 2015. április 25-én kaptam meg a lehetőséget a Játékvezetői Bizottságunk elnökségétől, hogy a legmagasabb vármegyei osztályban vezethessek. Visszatekintve, kicsit megelőlegezett bizalom volt még mindez. Egy akkor könnyebbnek mondott/gondolt találkozót bíztak rám, ahol a legbelül érzett izgalomnál, csak a gólok száma volt végül nagyobb. Ami emlék még, hogy mai napig őrzöm a találkozó labdáját, melyet mindkét csapat játékosai aláírtak a számomra.

Említetted, hogy a HBMLSZ JB Talent programjába is bekerültél. Kik voltak a mentoraid? 

Először Nyilas Csaba bácsi, majd Kiss János és végül Krizbai Zsolt. Elmondhatom, szerencsés voltam, mert mindannyian tudtak olyan tanácsokat adni számomra, ami hasznos volt a későbbi pályafutásomban. Rajtuk kívül persze van több rutinosabb játékvezető is volt, akiknek hálás lehetek.

 A következő szezontól kezdve hamar meghatározó tagja tudtál lenni már a megye I. osztályú keretünknek. Böngészve a statisztikáidat, nem is volt olyan idény, ahol tíznél kevesebb találkozót vezettél volna az említett osztályban.

Úgy látom, te felkészültebb vagy a pályafutásomról, mint én magam. (nevet fel ismét hangosan Flóri). Viszont való igaz, érzem a mindenkori vezetésünktől a kapott bizalmat. Az kicsit fájó pont persze, hogy nem sikerült magasabb osztályba feljutnom. Célom volt, hogy NBs osztályban vezethessek, s emiatt mindig lesz bennem hiányérzet. Ettől függetlenül persze a vármegyénk I. osztályú rangadói is tartogatnak számomra kihívást még.

A tíz éves pályafutásod alatt, vezettél rangadóból többet is. Egy Monostorpályi – Hajdúböszörményi TE mérkőzésen például volt szerencsém veled működni. Emlékszel erre a találkozóra?

Pályafutásom egyik legnehezebb találkozója volt. A két bajnokesélyes csapat játszott egymással. Ott mindent kiabáltak rám, csak azt nem, hogy fehér ember vagyok. Viszont ezen a 2018. novemberi rangadón, neked sem volt egyszerű dolgod a kispadoknál, a nézők előtt Tamás! Emlékszem, reklamálásért a 27. percben kiállítottam az egyik hazai játékost. Ez erős érzelmi viharokat váltott ki a hazaiakból. Még a játék újraindítása előtt, kétszer is kihívtál magadhoz. Az eset végén a kispadról hazaiak vezetője, illetve a fia is idő előtt volt kénytelen elhagyni (kiállítva) a játéktér közvetlen környezetét. Képzelheti mindenki, milyen brutális hangulatban telt a hátralévő játékidő, a mintegy 100-150 hazai néző előtt. Utólag elmondhatom, az összecsapás közben azt éreztem, hogy jó ítéleteket hozok, mégis nehezen tudom már magamat elfogadtatni. A találkozóra delegált játékvezetői ellenőr (Kiss János), végül pozitív értékelést adott mindkettőnkről ezen a nehéz találkozón. Nem talált hibát a működésünkben, ami igazolta döntéseink helyességét.

Fél évvel később Kabán sem zártak szívükbe a hazai szurkolók.

2019. április 06-a is örökre emlékezetes maradt. Egy Kaba – DEAC megye I. osztályú mérkőzés volt, mely előzetesen nem tűnt nehéznek. Mintegy fél óra elteltével, már 4-4 volt az állás! Jó mérkőzés volt. A második játékrész első negyedórájának vége felé, büntetőt ítéltem a DEAC javára. Ebből az esetből lett aztán három piros lap a hazai játékosoknak, és ráadásként kiállítottam még a Kaba játékosedzőjét is. A büntető elvégzését követően, a hazaiak masszőre is úgy érezte – a játéktérre futva – elégtételt vesz rajtam. Szidalmazott és megpróbált többször megütni, leköpni. Az akkori jeleneteket a Trollfoci hónapokig vetítette volna, ha valaki videófelvételt készít. A találkozót ezek után természetesen félbeszakítottam. Viszont ekkor még vártak minket a feldühödött nézők az öltözőnél. Az öltözőnkbe pedig a hazaiak elnöke is berontott, ”lecsalózva” engem. Végül a rendőrök menekítettek ki minket a sporttelepről. Ekkor a nézők irányából pedig nem csak a szidalmazások repültek felénk … Ami érdekes, hogy ma sem döntenék egyik esetben sem másként. Ami pedig a tanulsága számomra az ott történteknek, hogy mennyire fontos dolog is egy találkozón, a játékvezetői csapat megfelelő összműködése.

Ekkor ugye már ötödik éve voltál játékvezető. Lehet, hogy ekkorra értél meg arra a szintre, hogy egy ilyen nehéz mérkőzéshelyzetet is megfelelően tudtál lemenedzselni?

Vallom, minden embernek legyen önkritikája. Ahogy korábban említettem, mikor felkerültem a megye I. osztályú vezetői keretbe, az kicsit megelőlegezett bizalom is volt az irányomban. Viszont – a mintegy öt esztendő tapasztalatával felvértezve -, azért tagadhatatlan, hogy érzetem saját magamon is a fejlődést és a magabiztosságot. Ez utóbbi pedig elengedhetetlen ehhez a szép hivatáshoz.

Más vármegyékben is tudtál mérkőzéseket vezetni az évek során.

Ebben a tekintetben szerencsésnek mondhatom magam. Képviselhettem Játékvezetői Bizottságunkat Szabolcs-Szatmár-Bereg, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyék felnőtt első osztályú mérkőzésein is, cseretalálkozók keretében. Előbbi vármegye esetében, még alsóbb osztályban (megye III.) is dirigálhattam bajnokit. Ez megtiszteltetés! A felnőtt vezetések mellett, a Dunától keletre, több nagyvárosunkban is (Budapest, Miskolc, Szolnok, Békéscsaba, Nyíregyháza, Kisvárda, Gyula stb.) működtem utánpótlás összecsapásokon. S amit megosztanék még az olvasókkal, hogy 2017. decemberében Békéscsabán, hazánk megyeválogatottjainak tornáján is tudtam vezetni egy Bács-Kiskun – Csongrád (2-1) összecsapást.

Ugorjunk kicsit az időben. Miként tekintesz vissza a 2023-as évre? Ez volt a legjobb éved eddigi pályafutásod során?

Kétségkívül az egyik legjobb évem volt. Több ellenőrzésemen is jó értékeléseket kaptam. Ugyanakkor nem csak az elmúlt évben, hanem még korábban is, mindig teljes erőbedobással tettem oda magam, a rám bízott összecsapásokon. Az, hogy most a legjobbnak választottak, az megtiszteltetés! Érdemben viszont a működésemen nem fog változtatni. Továbbra is igyekszem jól vezetni a mérkőzéseimet.

A nagypályás vezetés mellett, újabban már a labdarúgás más szakágaiban is ténykedsz.

Immáron évek óta vezetek kispályás pénzdíjas labdarúgó tornákon. 2023-ban elvégeztem az MLSZ Futsal Játékvezetői tanfolyamát is, mely szakágban szintén túl vagyok már a debütáláson. Illetve, ugyanezen évtől a Debrecen Városi Kispályás Bajnokságban is dirigálok már mérkőzéseket. Ezek új kihívásokat jelentenek számomra, s hiszem minden levezett találkozóval érettebb és tapasztaltabb játékvezetővé vállhatok. Az itt tapasztaltakból szakmailag pedig mindenképpen tudok profitálni.

Több év kihagyás után, 2024. januárjában ismét szerepeltél a ’Húsz megye tornája’ elnevezésű játékvezetői labdarúgó tornán.

Örültem, hogy beválogattak a keretbe, ez mindig megtisztelő. Néhány esztendővel ezelőtt már volt szerencsém játszani ezen a rendezvényen, s most újra bekerültem a csapatba. Sajnálom, hogy csak keveseknek adatik meg, hogy a közösségformáló erejét megtapasztalhassa ennek az eseménynek. A szereplésünk ezúttal, kissé alulmúlta a várakozásainkat (15. hely), de a korábbi években volt szerencsém olyan csapatban is szerepelni, mely a dobogóért küzdött. Bízom benne, s ígérem, rajtam nem fog múlni, hogy jövőre jobb eredményt érjünk el!

És mi a további célod a 2024-es naptári évre?

Három a magyar igazság, így cél a címvédés … – zárta mosolyogva a beszélgetést Flórián.

-vasziliutamas-